#50
Haha. A sors fintora, hogy az ötvenedik bejegyzésem egyben az utolsó is.
(igen, mindenhonnan csak elmenekülök de
#49
Amott sokkal jobban érzem magam.
Amúgy meg valaki mondja már el miért van az a visszatérő álmom hogy 1) dolgozatot írunk nekem meg egy tollam sem ír és nem tudok semmit írni és egyest kapok és a tanárok nem értik meg hogy én igenis tudtam de a tollam nem írt 2) túl sokat írok és a tanárok már rég kimentek mire befejeztem én meg futok hogy megkeressem őket de nem kapom meg és pánikba esek. legutóbb egyszerre a magyar és fizika dolgozatom nem tudtam beadni pedig dehogy választom én a fizikát dolgozatírós tantárgynak a valóságban és nem kaptam meg egyik tanárt sem mert egy nagy teremben azt demonstrálták hogy dől össze az iskola. az egész háromdésen volt kivetítva, a téglák hatalmasak voltak átlátszóak aranyszegéllyel és pont rámesett egy hatalmas tömb még hallatszott a robaj is de persze csak levegő volt.
amúgy meg inspirálva érzem magam. és lassan képes leszek mindent le.
de most már olvasni sem tudok a szobámban. muszáj innen elmenekülni. ha itt vagyok és mert mostanában nem tudok zenével olvasni mint régen (kivéve persze az osztályban, szüneten) kikapcsolok minden zenét és a laptopom is mert a zúgása is idegesít, és akkor hallom ahogy zúg. pedig nem zúg, mert ki van kapcsolva.
hajjjajjvadliba.
#48
azt mondják, ha valamit meg akarsz valósítani, akkor azt írd le, mert az hasznos.
naszóval.
Zsófi, többet soha, de soha ne tedd meg azt a három dolgot, amit megígértél magadnak, hogy többet nem teszed meg. az egyiket kibírtad két hétig, és lassan már nem is érdekel. meg tudod tenni. nem hagyhatod, hogy mások befolyásolják az életed. nem teheted meg ezt magaddal. csak neked rossz. még ha szereted azt is hangoztatni magadnak, hogy neked nincsen szíved, nem érzed, hogy fáj? nem érzed, hogy ezen tudnál változtatni? kérlek. kérlek. kérlek. nagyon szépen kérlek. meg tudod tenni. meg. tudod. tenni.
nem kell érdekeljenek. nem. kell. érdekeljenek. van neked saját életed. vagy lesz. de lesz. érted? meg tudod tenni. meg kell tedd. nincs más megoldás. nem teheted tönkre a saját életed. nem lehetsz érzelmi roncs. tudod, hogy nem fontos egyáltalán. nem. fontos. egyáltalán. egyik sem. és decemberben sem lesz fontosabb egyikük sem. szóval felejtsd el. felejtsd. el. örökre. nem számítanak. egyáltalán nem számítanak. attól lesznek fontosak, hogy te azt hiszed, fontosak. nem azok. nem. azok. mikor érted meg már végre? kérlek. kérlek. kérlek. értsd meg.
mindenki csak szerepet játszik. te nem kell maszkok mögé bújjál. merd felvállalni magad. kérlek. és ne foglalkozz velük. kérlek. kérlek. kérlek. foglald le magad. tedd azt, ami jólesik. ne érezz bűntudatot. kérlek, ne érezz bűntudatot. nem érdemled meg. nem, ez még nem egoizmus. ezt megengedheted magadnak. ezt meg kell engednek magadnak. ezt meg kell parancsold magadnak. ne. érezz. bűntudatot. nincs semmi okod rá. tudod, hogy nincs semmi okod rá. kérlek. kérlek. tedd meg.
csak légy önmagad. kérlek. keresd meg önmagad és rakd mégegyszer össze. nem számít semmi más. kérlek. meg tudod tenni. kérlek. kérlek. vannak, akiknek fontos vagy és vannak akik fontosak neked. ugye, tudod? kérlek. kérlek. ne okozz csalódást magadnak.
#47
#46
Hajjajj... Igen, leírom. És ezután is :). Jó lesz majd visszaolvasni, amikor már rég elfelejtettem :). (Álmok, igen)
Tegnap: fizikaórán voltam, és egy tükör (ablak?) mellett ültem. Belenéztem és láttam hogy az arcom maszatos, a szemem alatt egy nagy monokli, a hajam össze-vissza áll. A tanár közben magyarázott én meg éreztem, hogy könnyek kezdenek folyni az arcomon, és akkor a tanár rám nézett és gúnyosan annyit mondott, "sírjál, na sírjál". Erre én elkezdtem ordítani, hogy milyen szívtelen, minden más tanár látná, hogy beteg vagyok és hazaengedne, de nem, ő még szívat is ráadásul.
A következő kép: a házunkban vagyunk, a tanár pedig a sáros lábával besétál a vadiúj szőnyegünke, nyugodtan besétál a kamrába, felvesz egy olyan ötlitres borkánt tele majonézzel, kiviszi a kocsijához, visszajön, közben én ordítok neki, hogy mit képzel, hogy betapodik, stb. Ez megismétlődik, hordja ki a borkánokat, aztán már nagy tál frissen sült sültkrumplikat is, én közben még mindig kiabálok, ő elvigyorodik és mutatja, hogy lecserélte a cipőt, egy öreg néni házicipőjére. Én fogom magam, kimegyek a kocsijához, s kezdem visszahordani a kaját. Egy utolsó tál sültkrumpli maradt, nagyon vastag szeletekre vágva, csöpögött a zsírtól és éreztem a melegét. Azt ott hagytam, és azt mondtam, vigye el a nagyanyjának.
Ma: kimentem a főtérre valamit venni, de az üzletek be voltak zárva. Odaértem a református templom elé és ott állt Rihanna, fekete gyászos ruhában. Mögötte ott volt egy hirdetőhenger, ráragasztva egy poszter, amin ugyanilyen ruhában van, a szöveget nem tudtam elolvasni mert nem értettem. Közben ő ott volt mellettem karnyújtásnyira. Arra gondoltam, hol vannak az emberek, miért nem kérnek tőle aláírást és fényképet. Aztán kiderült, hogy meghalt a fia és ide akarta eltemetni. Közben továbbmentem és ott volt egy élethű viaszszobor róla, szintén gyászos ruhában és az emberek köréje sereglettek, fotózkodtak (rejtély megoldva). Hazafele tele volt az utca emberekkel, négerek járkáltak és magyar zászlócskát osztogattak mindenkinek. Az utca egyik fele le volt zárva hazafele, át kellett mászni valamilyen kötél alatt.
#45
óóóó. tudom, most úgy fogok hangzani, mint a twilight rajongó lánykák, de sebaj. én... én... én szerelmes vagyok. nagyon. nagyon-nagyon. igen, idáig is tudtam, hogy az általánosítás nem igaz, a filmváltozat nem minden esetben rossz, az Elfújta a szél adaptációja mindent vitt. és most megnéztem a Jane Eyret mini tévésorozat formában (az egész három órás volt) és hát... lehet előlről olvasni. a film felénél szó szerint tudtam, melyik szereplő mit fog mondani. egyedül Bertát nem így képzeltem el, egész emberformája volt, és azt hittem, Jane ágya egyszemélyes és a fal mellé van támasztva. minden egyéb teljesen olyan, amilyennek én gondoltam. Rochesterbe ugyanúgy beleszerettem, mint olvasás közben. ránézésre nem jóképű, mégis hihetetlenül az. persze, aki tudja, milyen érzés, az tudja, más meg nem értheti :).
már csak megközelítőleg húsz változat van, amit meg kell nézzek. ó, és nem amiatt. :)
és ez most kicsit rossz, mert itt van körülöttem legalább húsz kortárs regény, amit szándékszom minél hamarabb elolvasni, és erre most hatalmas vágyat érzek, hogy belevessem magam a romantikus regényekbe, újraolvassam Jane Eyret amit mindig Zsánerínek ejtek Dzsaenájr helyett, és amiből a kedvenc részeim szó szerint fel tudnám mondani, annyit olvastam, aztán kezdeni az Emmávak, a Büszkeség és balítélettel, Érzelem és értelme és így tovább, amiket már régóta el akarok olvasni.
nem vagyunk elfogult és nem vagyok fanatikus. csak ez most iszonyú jól esett. sose tudok úgy könyvet olvasni, se filmet nézzek, hogy ne én legyek a főszereplő, hogy ne én éljem át. nem tudom csak nézni a filmet, közben átélem.
egyebet most nem is tudok, nem is akarok írni. lehet kicsit összefüggéstelen, lehet kicsit félreérthető. de azt mondja meg valaki, hogy egy háromórás film megnézése után, amit 5kor kezdtem, hogyan lesz egyből féltíz?
#44
már csak egyet. már csak egyet kell aludni gyerekek :D. és tíz napig 'magyarhonban' boldogítom a népet :).
fura lesz, nem elég, hogy egy órával előbb kell állítani majd ott az órát, de az órát is akkor viszik előre mikor én ott leszek. szóval az olyan mintha két órával korábban kellene kelni majd :).
aligváromaligváromaligvárom. vagyis kilenc óra és nem ártana pakolni :)
#43
már csak kettőt. már csak kettőt kell aludni. <3#42
... és még mindig te vagy az én bogaram és én a te virágod.
igen. napról napra jobban és jobban érzem magam minden szempontból. amíg nem jön valami, ami jól hátbavág. de az nem... nem itt... nem most. sok hihetetlen dolgot olvasok és élek túl és látok mostanában. van egy harmincoldalas anyagom egy hihetlen elméletről - ami be fog valósodni, akkor és ott, és ebben hiszek, de annyira... annyira... megrémít. nem csak az, ami történni fog - ha megtörténik, akkor az eddig ezer... sokezer év hazugság volt. minden. nem akarok erről itt szólni, hadd maradjon meg a mi kis titkunk. amíg el nem olvasom végig. románul van, lassan haladok :).
és ma megint bolyongtam. harmadszorra. ha valaki most megkérdezni, mi a legjobb abban, hogy itt élek, ami máshol nem történhetne meg velem, máshol - Magyarországon, akkor gondolkozás nélkül rávágnám - a bolyongás. A részletek a bolyongás meséiből. harmadszor is - mint elsőre. ugyanaz - mégis más. egyszerűen csak ott hagy a saját világodban miközben a színeszek - diákok a maguk világát mutatják be. odavágnak könnyes szemmel és te is könnyes szemmel hagyod magad kirángatni a kényelmes kalitkádból. ezt kéne kötelezővé tenni, nem Balassi kicsi Phyllisét.
óóó. meg akarok tanulni sok szofisztikált szót, és olyan régi stílusban beszélni, mint Anne a Zöldmanzárdos házban. és nem csak, mert benne van a nevem. a szofisztikáltban :). ez most hirtelen jutott eszembe, Anne, imádtam azokat a történeteket.
vicces ez így :)
#41
"maybe the diamonds aren't for everyone"
jó ez most. és én is jól vagyok :)
#40
óóóó :). tartom a lépést az épp aktuális trenddel, végre nekem is vannak mindenféle kenceficéim, értsd. hajbalzsamom vagy kondícionálóm és hajvégápolóm. és ezzel egyetemben, életemben először, hajmosás után úgy ki tudtam fésülni a hajam, mint reggel felkelés után, fél perc alatt. ez eddig mindig legalább húsz percbe és sok-sok hajszálba tellett. nem is gondoltam volna, ezt így is lehet :). bár csak január elején szoktam rá arra, hogy hajmosás után kifésülöm a hajam... addig két napig meg sem fésülködtem :) (igen, vagyok olyan szerencsés, hogy heti egy hajmosás bőven elég). szóval ez feldobta a napom :). ráadásul három az egyben akció miatt az egészet megvettem egy áráért :).
másrészt. mindenkinek van valami fura 'perverz' hajlama úgymond. Amelié szereti beledugni az ujjait a gabonás zsákokba. én meg imádom azt, amikor felhabosítom a fejemen a sampont és utána a sok habot kinyomkodom belőle :).
óóóó és ma túrkáltam gyönyörűszép színes anyagot, amiből még gyönyörűszépebb táskát fogok varrni. jajj de jó lesz nekem :). najó, nem egészen én varrom, anyukám segít kiszabni és nagymamám varrja majd meg, alig várom :D
>:D<
#39
ha eddig nem tudtam, milyen érzés egyszerre sírni és nevetni, most már egészen komoly tapasztalataim vannak. csak a végén soha nem tudom eldönteni, hogy akkor mitől is rázkódik a vállam :).
tegnap elkezdtem hallgatni a francia leckéket, amit még az ősszel töltöttem le, minden napra van egy félórás rész. összesen háromszor harminc, három hónap :). valamit szedjek fel jövő péntekig, amíg nem megyünk francia találkozóra. mert idáig a leghosszabb mondat, amit el tudok mondani, az az, hogy "Szia, Zsófi vagyok, 17 éves, és van egy zöld papagájom." :) Nem mintha lenne, de el tudom mondani :>. Meg tudok köszönni meg elköszönni meg elmondani hogy jól meg rosszul vagyok, meg hogy magyar vagyok, meg hogy amerikai vagyok meg hogy kicsit tudok franciául és értek angolul :>.
és végre megnéztem CCBB-t. nagyon tetszett. az egész szinte álomszerű, mintha egy tökéletes világban játszódna, addig a pontig, hogy "miért jöttél vissza? igazad volt, nem tudnám mindkettőtöket nevelni.". valahogy... tökéletes az arány. egyenesbe hozott mindent. és mégse hagyott keserű szájízzel, szarazélet, miegymás. igazából nem értem, miért van szükség az embereknek egészen szélsőséges példákra, hogy egy picit is tudják értékelni azt, amilyük van. persze, értem én. mintha a szemünk arra lenne szakosodva, hogy csak azt vegyük észre, hogy másoknak mennyivel jobb, mint nekünk, a rosszabb felett egész egyszerűen elsiklik a tekintetünk.
"Lehetsz mérges, mint egy veszett kutya ahogyan a dolgok alakultak, szitkozódhatsz, átkozhatod a sorsot... de amikor a végére érsz... tudnod kell ezeket elfelejteni."
Erről jut eszembe, aki nem ismeri: klikk.
Annyi minden van, aminek örülni lehet :). Mostanában egyre jobban örülök, ha tudok valakinek adni valamit. Nem feltétlenül valami kézzel foghatót. Bár ha már kézzel foghatóról van szó, ma olyan jó érzés töltött el, mire végre megírtam a levelem Elának, nyolc oldal plusz két képeslap plusz egy cédula. Néha úgy megnézném a levelezőtársaim arcát, amikor a levelem bontogatják :). Kezdem behozni magam, még csak három levél, plusz egy képeslap egy kedves tengerentúli ismeretlennek, aki csigás képeslapot küldött nekem, csakazértmertkedves. Hát nem így kell ezt? :)
Közben pedig valamilyen szinte egyre önzőbb leszek. Ellentmond ez egymásnak?
És most örülök annak, hogy pizsiben ténferegtem egész délután, mert lefeküdtem mert fájt a hasam aztán mégse aludtam, aztán ágyban olvastam, aztán lekapcsoltam a villanyt és a sötétben hangosan ismételgettem a francia mondatokat a program után.
most meg örülök annak, hogy hallgathatom azokat a számokat amiket szeretek. Hogy tudok internetezni. Hogy LÁTOK. Hogy HALLOK. Most olvasom Szilvásitól a Némát, és egyre jobban kezdem ezt értékelni. Még ha én is vagyok az, aki egyszer egy hónapig nem akarok megszólalni. Érdekes volt ma infóóra, négyen maradtunk az osztályban, és mind a négyen olvastunk :). Kezd bővülni az olvasótáborunk :>. Mi hárman, Shiksa, Rudi s én kezdtük el, mi vagyunk az 'olvasóklub', egymás mellet/előtt. Fura, hogy mostanában (....).
aztán meg örültem, hogy szalmakrumplisütés közben az Alpaville Forever Young című száma jött be a rádióban magyar változatban ás most pedig, top25 hallgatás közben, az eredeti szám, ami sokkal jobb :).
és igen. érzem az egoizmus tömény kipárolgásának csípős szagát ebből a bejegyzésből. óóó, de végre jó helyen járok, azt hiszem :). óóó, nekem már a C-vitamin se se savanyú, amit épp most szopogatok :). najó, azért, mert édes, nem savanyú, de akkor is :).
#38
olyan távolinak érzem az egy hónappal ezelőtti énem. de talán ebben semmi furcsak nincs. az emberek. folyton. változnak. (azthiszem?)
nézzétek, milyen szép sablonom lett. csiga <3. már csak ez hiányzott a csigás gyűjteményemből. köszönöm >:D<.
#37
óóóóóó.
jó lenne ide néhanapján valami fontosat is írni. amit elolvas az ember és azt mondja rá, aha.
bár legalább nem szarazéletjövökidepanaszkodni. mostanában :)
mostanában szeretek egyes szavakat dőlttel írni.
túl könnyen függővé vállok. erről kéne leszokjak, vagy legalábbis átalakítsam pozitív vonássá. ha már így adatott. ma ketten boldogszülinapot kívántak, és jól esett, még ha már több mint egy hete is volt (igen, egyikük tudta, csak azóta nem találkoztunk).
és még mindig fáj a fülem, még egy hét után is, nem mintha csodálkoznék, egy év után... na de legalább így mosolyog a fülem :) jahajjj..
és tavasszal szép új színű szobám lesz,és nem fogom feltenni a posztereimet se a képeslapokat.
és ma olyan képeslapot kaptam (Finnországból, honnan máshonnan)... 238 napja kapta meg az illető a címem. július 14-én. és ezt írta a lapra, hogy kicsit nem volt onlájn. xD
"így megy ez"
köszönöm. függöny össze, haza lehet menni :)
#36
ma meg azt álmodtam, hogy egy dombon mentünk lefele egy lánnyal, akit nem ismerek, és azt magyaráztam neki, hogy bezzeg a mai fiataloknak könnyű, egyszerre el tudják olvasni az összes Harry Pottert, bezzeg az én időmben, harmadikos voltam amikor az első megjelent és tizedikes amikor az utolsó, szóval átlagosan évente egy rész jelent meg. de, így álmon kívül megjegyezve, én le nem cserélném azt a "hét év várakozást". mert így volt jó :)
másrészt meg találtam pénteken egy oldalt, Moly, és azóta folyton ott lógok :). (naigen, és beletelt pár perbe, mire rájöttem, hogy annak a névnek hogy Moly mi köze van a könyvekhez xD). A lényeg az, hogy tudod listázni azokat a könyveket, amiket már olvastál vagy most olvasol vagy akarsz majd olvasni. Kábé tizenkét éves korom óta tervezem, hogy leírom a könyvcímeket egy lapra, amiket olvastam, de pár cím után mindig abbamaradt. Most meg kétszáztíz könyvnél tartok :). Ezután majd átnézem a valódi könyvespolcom és bejelölgetem ami hiányzik. Meg tervezek elmenni a könyvtárba egy jegyzettömbbel, és felírni, miket is olvastam még... Mert sok könyv annyira ismerős, de nem vagyok százszázalékosan biztos, olvastam-e :).
heh :P. és mától nincs kerekasztalom s csomó székem. helyette van egy fotelem. naigen :)
#35
tegnap azt álmodtam, hogy szekérrel jöttünk le a Szent Anna tó felé vezető úton, ami nem is úgy néz ki, mint a valóságban, csak az a sok fa és kanyar, ugyanúgy, és mindig így álmodom meg. én vezettem és nem lovas szekér volt, hanem rendesen volt pedál, fék és gáz, de motor az már nem volt, és kormány se, gyeplővel hajtottam a semmit... és minden kanyarban rendőrök jöttek, és féltem hogy megállítanak de nem. aztán leértünk és valami vásár volt és akartunk venni két műanyag figurát de túl drágák voltak, ezért végül egy lila virágos ernyőt vettem.
ma meg azt álmodtam, hogy ültünk a Bod Péter előtt és ő nyugodtan magyarázta, hogy miért nem lehet, de a hangjába szomorúság, lemondás vegyült, én meg csendben hallgattam, és aztán egyszer csak, hirtelen, megcsókolt. (nemnemeztnemszabad). a következő képen már egy hegyoldalon álltunk, a családommal (igen, együtt, és ez rohadtfurcsa volt), és a hegyoldal egy részén nem volt fa, hanem tele volt zöld növényekkel, és voltak takarva olyan fehér-vékony-selymes-szivacsos, darabkákra szaggatott csomagolópapírral. és kiderült hogy az egész narancsültetvény volt és teljesen logikusnak is tűnt, hogy a narancs úgy nő, a földön, mint a dinnye, és egyet felvettem, nagyobb volt mint egy pomelo és sokkal nehezebb, levettük a héját és elkezdtük enni, aztán jött egy pasas négy kutyával és azt mondta hogy vár három percet és ránk uszítja a kutyákat, mi pedig rohanni kezdtünk visszafele, és ott volt a kocsink, pedig a hegyen hagytuk én meg csodálkoztam mert az út is be volt ültetve naranccsal.
és ami a legviccesebb, mindent vissza tudok vezetni a valóságra.
Kategóriák: Álmok Címkék: álom, napkutya, narancs
írta: TavalyiSültkrumpli
#34
i. miért űznek a blogolók versenyt abból, hogy ki tud kisebb betűmérettel írni? elismerem, hogy nekem is jobban tetszik helyes kis betűkkel írt szöveget olvasni, de ha félpercig kel ctrl-görgőzzek, hogy valahogy ki tudjam olvasni, az már nem annyira kellemes.
ii. tegnap olvasgattam google readerben bejegyzéseket, és hirtelen úgy éreztem magam, mint egy kukkoló. anélkül figyelek embereket (blogokat), hogy az illető tudna róla. és ez fura.
ha valaki szokott olvasni (értsd. a blogom), és én nem tudok róla, kérlek, akár név nélkül, akár csak egy 'búú"-t, írjon ide. lécci :).
#33
'az életem bármikor elkezdődhet'
jó lenne már.
meg amúgy azt olvastam (igen, Legyél boldog tinédzser, köszianyu), hogy az emberek fura módon azt gondolják, hogy ha haragszanak valakire, az rosszul esik az illetőnek. pedig épp magukat teszik tönkre. úgyhogy igyekszek... hát, nem épp megbocsátani... csak leseszarni az egészet. hazafele végig azt mondogattam magamban, hogy attól hogy egy idióta seggfej, aki az elbaszott életét siratja, és mindenkit lenéz és folyamatosan mindenkit leszól, attól én nem vagyok rosszabb ember (pedig legszívesebben azt mondogattam volna, hogy gyűlöllek). de attól még elrontotta a kedvem. köszönöm.
#32
Agnés Desarthe - Egy titok, ami nem számít
Nem számít miről szól. Ennek a könyvnek egész egyszerűen hangulata van.
"Mindenki úgy hiszi, titka van.
Kinek fájdalom, kinek öröm. Holott
nem számít, hiszen egy napon
komótosan begyűjti egy közömbös
mennyei kéz."
"Vannak éjszakák, amikor a varázslat és iszonyat odahagyják a mesekönyvek lapjait, és mint forgószél söpörnek végig a város utcáin. Ha résnyire nyitva marad az ablak, beférkőznek az emberek közé. Reggel aztán eszükbe jut, hogy a hold nem fénylett úgy, mint máskor, és a motorzaj sem nyomhatta el el a természetfeletti dühöngést, amit sehogy sem akaródzott meghallanunk. Éjszaka gyerekek születnek, aggok halnak. De csak bizonyos gyerekek és aggok. Mikor Sonia utolsót lélegzett, nem volt ott senki."
#31
"a mélység mindig magasság, minél mélyebb a magasság mélysége, annál magasabb a mélység magassága és fordítva."
én nemértem, miért kell furán nézni rám emiatt. hogy ez a könyvjelzőm, egy letépett papírfecnire odfirkantva, a hátán 'országváros' maradványokkal.
és megint az van, hogy írtam egy jó hosszú bejegyzést arról, hogy miért nem várom a szülinapom, aztán komótosan megnyomtam a backspacet, jó sokáig. most így megy.
tegnap meg beléptem dA-ra zsofigirl-el. meghalt egy fiú, akivel néha elbeszélgettünk egy-egy deviációnál.
és ettől függetlenül, de ez itt mind egyre inkább lehúz. valahogy igazi élményekre van szükségem. naigen, ami érdekesen fog menni, tekintve hogy nem épp én vagyok az az ember akire azt lehetne mondani, hogy "nyitott és barátkozó", sőt egy tegnapi teszt szerint az interperszonális képességem 5 százalék, míg a verbális és intraperszonális képességeim 85, valamint 75. És mellesleg 89 százalékban introvertált vagyok. Haha. Nem tudtam meg sok újat.
tulajdonképpen nem tudom eldönteni, mit kellene tegyek. amit mások elvárnak vagy amit én akarok. mindenképp valakinek rossz lesz. (nemszámít ha néha mind a két személy én vagyok).
néha az az érzésem, hogy nem férek el az agyamban.
szeretnék én is olyat, hogy a reggeli hangulatom határozza meg az egész napom. mert reggelente jó kedvem van. bemegyek az osztályba és látom azt a sok unott, még álmos arcot és egyszerűen jókedvem lesz tőlük. és még az sem érdekel, ha Ági a szokásos "Te meg mi a francnak jöttél megint?" szöveggel üdvözöl, mert akkor ülhetne a helyemen. Vétójogom van. Nincs helycsere.
persze, jobb ide firkálni mint románt meg algebrát tanulni. csak ne lennék ennyire nyugodt idő terén, néha.
hajjhajjjj.